2016. december 29., csütörtök

1. fejezet

Azt hiszed az életed csodás, tökéletes és ennél jobb nem is lehetne? Akkor látszik, hogy még nem voltál Mr Coffman óráján.
  Az első 5 perc után úgy gondolod, nem is vészes, kibírható. 10 perc után úgy érzed, túl gyorsan vontad le a következtetést. 30 perc után már azon gondolkozol, mi rosszat tettél, ami miatt így büntet téged a sors.
  Mr Coffman, vagy ahogy a diákok ismerik, Mr Protkó minden tőle telhetőt megtett, hogy átadja nekünk tudása legjavát, és közben ki ne köpje műfogsorát. Innen ered ám a beceneve is. Az iskolai pletykák szerint pár éve véletlenül az egyik fiú ölébe köpte protkóját, aki azóta is terápiákra jár.
  A barátom, Noah, aki szomszédos padnál ült egy apró cetlit csúsztatott elém. Már épp kibontottam volna, hogy elolvassam, mikor Mr Protkó megállt a padomnál.

- Mégisz mit képszel maga, Missz Roberc? Az iszkolai rendtartászban benne fan, hogy órán tilosz leveleszni!- e két mondat közben, háromszor igazította meg a protkóját! Komolyan, még sose hallott a műfogsorrögzítőről?
- Elnézést, Mr Coffman, nem fordul elő többet.- igyekeztem bűnbánó arcot vágni, de nem úgy tűnt, hogy sikerült vele meghatnom Protkót.
- Ha ilyen jól tudja az anyakot, kérem, menjen ki ész mutassza meg!
- Nem szeretnék, Mr Coffman!
- Agkor fegye úgy, hogy asz órai munkájára eléktelent kap, amit majd besszámítok a félévi osztályszásznál!

  Ezzel visszament a táblához és folytatta magyarázatát. Noah-ra pillantottam, aki egy néma 'sajnálom' -ot tátogott felém, de a szeme sarkában lévő nevetőráncocskák nem árulkodtak mély együttérzésről.
  Mikor gondolatban már épp a saját öngyilkosságomat tervezgettem, végre kicsöngettek.

- Ész ne felejcsék elolvaszni a tiszenhatodik fejezetet!Jöfő héten írászbeli a Bossztoni teadélutánból!
Nem vártam meg Noah-t. Nagyon is tisztában van vele, hogy pocsék jegyeim vannak történelemből és az elégtelen sem segített az átlagomon. Már épp elértem az ebédlőt, mikor sikerült utolérnie.
- Hé, babe, sajnálom, oké?
- Mégis mi volt olyan fontos, ami nem várhatott?- kérdeztem. Noah öntelten elvigyorodott.
- Buli lesz Theodornál. Azt mondta, az anyagot egyenesen Kubából hozzák.
- Nem hiszem, hogy a töri elégtelenem után apu repdesne az örömtől, ha beállva megyek haza.
  Hogy őszinte legyek, mindkettő előfordult már párszor, de arra azért ügyeltem, hogy ne egy napon történjen a kettő.
- Jó buli lesz, Hope! Egy kis fű, egy kis lazulás...
  Hát egy kis lazulás tényleg rámférne.
- Oké, legyen! Apunak meg majd azt mondom, Nicole-nál alszok!
- Imádlak!- egy gyors puszit nyomott az arcomra, majd bementünk az étkezőbe.
  Az asztaltársaságunknál mindenki a ma esti buliról beszélt. Theodornak sikerült beszerveznie a környék legmenőbb dj-jét, egy bizonyos MC Vadkant, akinek úgymond ismertetőjegye, hogy mindig disznómaszkban lép fel, így senki se tudja, kicsoda valójában. Gondolom, ezzel a rejtélyességgel próbálja növelni népszerűségét. Úgy tűnik, sikerül is neki, a Youtube-on lassan eléri az 1 millió feliratkozót.


- És akkor lássuk, ki lesz a mai három szerencsés kijelölt sofőr.
  Theodor egy zacskóból, ami tele volt a bulin résztvevők neveivel, 3 papírfecnit húzott ki.
- Jack McArthur, Albert LeFoy és Noah Prince.
- Ne már, haver! Csak a fű miatt megyek!- morogta Noah.
- Semmi baj, haver! Majd máskor!- Theodor röhögve rácsapott Noah hátára.
- Hát úgy tűnik, Hope, ma józanok maradunk!- fordult felém Noah.
- Téged húztak ki, nem engem! Attól, hogy a barátom vagy, még nem kötelességem mindent megvonnom magamtól.
  Noah mérgesen fújtatott egyet, majd ismét Theodornak szentelte figyelmét, aki folytatta a parti részletezését.

Hirtelen egy rossz érzés kerített hatalmába a ma esti bulival kapcsolatban. Én hülye nem hallgattam erre a figyelmeztetésre. Hiba volt.